formátum féle
A Lápi Settenke
A Lápi Settenke csupa kéz, csupa láb. Húsz keze meg húsz lába van neki. De együtt mégis csak húsz, mivel oly rafinált, hogy a lábai egyúttal kezei. Ha kedve szottyan: kezein rohanász, ha meg úgy szuttyan: lábával hadonász. Egy Húsz Kezeláb ezt megteheti.
A Lápi Settenke csupa csupaság. Hurka teste is csupa csupaság neki. A hasa csupa has. A háta csupa hát. A farkincája is csupasággal teli lenne, ha volna, de azért álmában lengeti. Csak a kerek képe napraforgó virág, de abban is, mint csupa, csupa szotyolák villognak fekete szemei.
Napközben a könyvespolc tetején tanyáz. Főként a mai költőket kedveli, A posztavandgardot. Nem adja alább. Rímeiken körmeit reszeli. Csak rajtuk heverész. Csak rajtuk rinyáz. S ha valami hibádzik, ha egy-egy vers hibás, könyörtelenül lelegeli.
Könyvedben ezért ha üres lapra találsz, Ha egy-egy sornak hiányzik a fele, Ne a nyomdászt vagy a könyvkötőt gyalázd, A költőt se, hogy belehibbant, bele. De tudd, itt éjjel valaki járt, És ami hibádzik, mi valahogy hibás, A Lápi Settenke legelte le.
E versnek is ezért nincs vége, csak eleje.
(SzI)
|