formátum féle
tudtad...?
Élnek-e még babirusszák? Milyen állatok is valójában?
A babirusszák a párosujjúak (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül is a disznófélék (Suidae) családjába sorolt emlősök (Mammalia). Délkelet-Ázsiában, pontosabban Indonézia szigetvilágában (Celebes, Borneo, Sunda-Mangoli, Molukki, Sulawesi, Buru) élnek ma is példányaik. Napjainkban sajnos már a veszélyeztetett fajok között tartjuk számon négy fajukat, a becslések szerint ugyanis csupán 4000-5000 egyed él a természetes élőhelyén. A disznófélékre jellemző felépítésű, hosszú lábú állatok nyaka megrövidült, fejük hosszúkás. Megvastagodott, szürkés-barna bőrüket ritkás, világos, esetenként sárgás színű, sörteszerű szőr borítja, mely a hímek hátán sörénnyé fejlődhet. További jellegzetességei a hímeknek az életük során folyamatos növekedésben lévő, a szájpadlást is átdöfő, szinte félkörösen hátraívelő, görbült agyarrá fejlődő szemfogak (az állat nevének jelentése - szarvasdisznó, szarvasmalac – is erre utal), melyek veszélyes fegyverként elsősorban a párválasztást övező harcok során kerülnek bevetésre. A kifejlett állatok teste átlagosan 80-100cm hosszú, melyhez még egy 25-30cm-es farok is csatlakozik. Testsúlyuk eléri a 80-100 kg-ot. A babirusszák szívesen időznek esőerdőkben, mocsaras, lápos, tavas, vízinövényekben gazdag területeken. A nappal pihenő, lustálkodó állatok az éj leple alatt gyűjtik táplálékukat, mely döntően gyümölcsfélékből, gombákból, levelekből, gyökerekből és különféle rovarlárvákból áll, bár időnként még a döghús fogyasztásától sem rettennek vissza. A babirusszák fürge, gyors állatok, nem csak a szárazföldön, hanem a vízben is könnyedén mozognak, hiszen kitűnő úszók. Ez utóbbi tulajdonságuknak köszönhető a környező szigetvilágban való elterjedésük. A disznófélékhez hasonlóan kondákba verődnek, melyek javarészt csak pár egyedből állnak. Az évente 2-3 alkalommal vetett alomból 1-2 malacot nevelnek a nőstények.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben néhány példányuk megtekinthető.
|