formátum féle
jó éjt
formátum féle
Jóság? Szeretet? Hinni, - hinni de inkább hagyni... Hagyni, hogy emberek lehessünk Hagyni, hogy emberek maradhassunk Engedni, hogy azok lehessünk, akik vagyunk. Sokan szeretnék, ha szeretné őket valaki, de szeretet adni és kapni nem lehet, ha a másikban mindig a rosszat képzeljük. A szeretet olyannak fogad el, amilyen vagy Csakhogy egyszer azt vesszük észre, hogy üres körülöttünk minden és egymagunk maradtunk.
(SzI)
formátum féle
Mondják, könnyű a természetet szeretni a fákat, virágokat, tengereket, sokkal nehezebb dolog szeretni az embert, aki ilyet mond, azt hiszem, nem tudja, mit jelent igazán szeretni, hogy milyen nehéz, a természetet önmagáért szeretni, ő olyan személytelen, magától értetődő, szeretem a virágot, hát levágom, vízbe is beleteszem, tovább lássam a haldoklását, szeretem a nagy hegyeket, csak míg kerülnöm nem kell, míg fényével nem vakít, szeretem a Napot, a fát, ha árnyékot ad, de nem szeretem, ha napozni ott szeretnék, szeretem a gyümölcsöt, ha terem, de hát a fát magáért nem szeretem, csak magamért, azért, amit tőle kapok, szeretem a látványért, az ízéért, az árnyékáért, pont úgy szereti az ember a természetet, olyan önzőn, mint ahogy a másik embert, talán egy kicsit jobban az embert, mert ő tud szépeket mondani, a természet bókja csak látható, de az ember sokszor jár csukott szemmel.
(SzI)
formátum féle
hm...
formátum féle
A gruffacsór
Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, púrtak a zepén, nyamlogott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény.
"Kerüld a Gruffacsórt, fiam, a foga tép, a karma metsz! Ne járj. hol grémmadár csuhan s a böszhedt Gyilkanyessz!"
Kapta döfke kardját a smorc, rég csüszte már a nyúf vadat - megállt a vén plakány tövén a tamtam-lomb alatt.
Állt felhergült eszmék között, s ím Gruffacsór - a szeme láng - hussongva és mortyogva jött a kuszmadt fák iránt.
Egy! Kettö! Egy! Kettö! - csihant a döfke penge nyisz-nyasza! Metélte szét, kapta fejét s diadalgott haza.
"Hát megölted a Gruffacsórt? Keblemre, fürgeteg fiam! Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!" s csuklantott boldogan.
Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, púrtak a zepén, nyamlogott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény.
(LC)
|