napi okoss�g:

A bor olyan �reg volt, hogy tol�sz�kben hozt�k az asztalhoz.

A hajnal egy s�t�t f�tyol,
Magasan �sznak a fellegek;
Tompa villanyl�mpa- f�nyben
�gnek a dombok, s a hegyek.

Meg�lednek lassan a sz�nek,
Az �g alja v�res teljesen;
Elõre dobta m�r nyal�bjait a nap,
Tudom�st r�la nem vesz m�g senki sem.

Nem mozdul m�g semmi a berkeken,
A sz�l fels�hajt a lombokon;
Messze, csendes t�g tereken
Alszanak sz�nt�k a dombokon.

M�r nem b�jhat el a hajnali t�j,
Az �g alja der�l, f�nyesen remeg;
Elillan a hajnal, e furcsa b�j,
S tova�sznak a fellegek...

(ISz)

j� reggelt

j� �jt

Karj�t markoltam �n, nem b�rt velem,
kezemet hirtelen
megmarta h�t:
Azt hitte, f�j, ha megharap? de nem,
k�j volt nekem,
az angyal�t!
Oly enyhe, kellemes volt, �lvezet,
nem f�jdalom. S ha m�gis f�j, csak az tal�n,
hogy �me m�r
nyoma veszett.

(ISz)