A L�pi Settenke


A L�pi Settenke csupa k�z, csupa l�b.
H�sz keze meg h�sz l�ba van neki.
De egy�tt m�gis csak h�sz, mivel oly rafin�lt,
hogy a l�bai egy�ttal kezei.
Ha kedve szottyan: kezein rohan�sz,
ha meg �gy szuttyan: l�b�val hadon�sz.
Egy H�sz Kezel�b ezt megteheti.

A L�pi Settenke csupa csupas�g.
Hurka teste is csupa csupas�g neki.
A hasa csupa has. A h�ta csupa h�t.
A farkinc�ja is csupas�ggal teli
lenne, ha volna, de az�rt �lm�ban lengeti.
Csak a kerek k�pe napraforg� vir�g,
de abban is, mint csupa, csupa szotyol�k
villognak fekete szemei.

Napk�zben a k�nyvespolc tetej�n tany�z.
F�k�nt a mai k�lt�ket kedveli,
A posztavandgardot. Nem adja al�bb.
R�meiken k�rmeit reszeli.
Csak rajtuk hever�sz. Csak rajtuk riny�z.
S ha valami hib�dzik, ha egy-egy vers hib�s,
k�ny�rtelen�l lelegeli.

K�nyvedben ez�rt ha �res lapra tal�lsz,
Ha egy-egy sornak hi�nyzik a fele,
Ne a nyomd�szt vagy a k�nyvk�t�t gyal�zd,
A k�lt�t se, hogy belehibbant, bele.
De tudd, itt �jjel valaki j�rt,
�s ami hib�dzik, mi valahogy hib�s,
A L�pi Settenke legelte le.

E versnek is ez�rt nincs v�ge, csak eleje.

(SzI)